nincs jel.

már több mint egy napja nem kerestük egymást. elég komoly, ha azt nézzük, milyen sokat jelent nekem. hiányzik, féltem. nagyon félek, hogy el fogom veszíteni... valahogy úgy érzem, ez fog történni.

De hogy legyen egy kicsit vidámabb is, nemsokára szilveszter! alig várom... kicsit elrugaszkodom a földről a haverokkal... abszint, tequila, whiskey, pálinka... aztán majd talán január 3.-án a saját két lábamon megyek be a suliba. mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok előre is ;3

Érthetelen

rossz kedv, a kezem remeg, napok óta nem alszom. nem értem mi van vele. ma kiraktam a "zenénket" egy közösségi oldalra, 2 sor szöveg kíséretében. azt mondta, fejezzem be. nem értem... azt mondta nem ő a hibás, amiért ez a helyzet van, de én sem vagyok. kérdem, akkor ki a hibás? én meg csak várok, várok hogy döntsön, és félek, mi lesz. egyáltalán nem tudtam, nem volt előjele annak, hogy ehhez fognak vezetni a dolgok. nem tudom, hogyan romolhat el így valami, de egy biztos, nem akarom elveszíteni!!



eljött

sohasem volt ilyen érzésem. mintha félnék, de mégsem olyan. attól félek, hogy nem felelek meg neki.

"Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer!"

eltántorít, hogy már nem úgy beszélünk. már nincs a kedves hangja, amit hallok. lehet azért, mert beteg, de akkor sem érzem azt a tüzet a hangján keresztül, hogy akar velem beszélni. hogy engem is akar. 
csak ezt nem akartam, hogy ez eljöjjön. csak annyit kértem, hogy ez sokáig tartson. ez az érzés, ez a boldogság, ami sok ideje nem volt meg. Ő elhozta, és könnyen el is tudja venni, és ez fáj. sokkal jobban fáj, mint akármi más, és rettegésben tart, rettegésben hogy elveszítem. bár még nem is az enyém... teszek mindent, ami tőlem telik, de ez túl sok. és már nem tudom ezek után mi legyen. mit tegyek? hívjam? ne hívjam? írjak neki, vagy az túl sok? ... nem válaszol. miért nem kérdez felőlem? nem tudom. eddig nem így volt, valami megváltozott, de nem tudom mi. azt tudom csak, hogy velem van a baj. helyre akarom hozni, hogy boldog legyek, hogy ő is boldog legyen. 
Ki akarok jutni ebből a rossz érzésből, egyenesen a karjaiba! 

conflict

valami elromlott. megrémültem, és félek. néha túl sok belőlem, igen, elhiszem. sajnos így van. de nem akarom, hogy ez gondot okozzon ha róla van szó. és most eljött. egyszer el kellett jönnie... látott, mindig vidám voltam, mindig hülye, baromkodtam... és aztán megint komor... megint lent vagyok. lent a pincében...

a hiány teszi ezt tudom, egyszerűen képtelen vagyok elviselni a hiányát.
csak lennél már itt...

"A hiány és a bú gúnnyal nevetnek a haragra,
Mert tudják megtehetik most, ők vannak fölényben"


megint.

Megint elkezdtem. csak nem tudom miért...
Jön az új év, újra írok, új erővel új balbalbalbalbalblablalalbalbla új új új.
Jólenne, ha mindig újból belekezdhetnénk az életünkbe... de ilyen nincs. sajnos..? lehet hogy ez rossz nekünk... lehet hogy jó. ki tudja, hányszor és hányszor rontanánk el ugyanazt a dolgot...  hányszor kezdünk bele újra, tudaton kívül, és csináljuk másképp, de ugyan úgy rosszul.

én ugyan azt az érzés kerestem. legalább egy év eltelt, és megtaláltam újra. elmondhatom, hogy boldog vagyok... és így is akarom, nagyon nagyon sokáig.
a barátaim is észrevették... nyugodtabb vagyok. mosolygok, és pozitívan állok a dolgokhoz, nem úgy mint ezelőtt fél évig... maga voltam a pesszimizmus, a reménytelenség, és a feketeség.
végre változott... megtaláltam őt...

Karácsonyra kapott egy hógömböt... két kis macival, mint ő és én, ölelték egymást a semmi közepén. egy gömbben. távol mindentől...


Egy fiú és egy lány egy gömbbe zárva
Ketten vannak, de egyként néznek a tájra
Ketten vagyunk, de szívünk egyként dobog
És elhisszük, hogy a Föld körülöttünk forog

Csak Te vagy, és Én
Kint a világvégén;
De mégis egy gömbben...
Ekkör kérlek meg: Ölelj erősebben!

Sokáig szeretném ezt az "újat". nem fogom megunni. ragaszkodni fogok hozzá, az egyszer biztos (: