Rejtvény megfejtve

"Ami az enyém, ahhoz ragaszkodok

Elbaszott világ, hova pont nem passzolok"

Ha Én, és Te beszélgetünk akkor Te nem Te vagy, és Én sem Önmagam.

Az ember egy olyan elbaszott korcs állat, aki maga elé falat épít, és egy másik arcot fest rá. Miért?

Mert fél. Fél az ismeretlentől, az ismeretlen embertől. Valaki erősnek akarja magát mutatni, valaki szerény arcot fest a falára, valaki kurvának mutatja magát, csak mert fél, hogyha megtudják milyen is ő, nem fogadják el. 

Szánalmas. 

"Az utcán nincs máz, mi eltakarja ki van ma trében

De a ráncok is jól látszanak a rivalda fényben

Én tudom milyen a tré, a putri, a lárma

Aki itt marad őrült, aki ugrik az gyáva"

Szánalmas az ember, mert van, aki nem mer falat építeni, mert van akinek még tiszta lehet a szíve. Kevesen vannak. Persze, te is látod őket, tudod kik azok, akik csendben fordulnak vissza a padhoz, és bambulnak maguk elé, és nem merik megszólítani az embert... Miért nem? mert rettegnek, hogy "kívülállók" lesznek azért, akik ők maguk.

Szóval itt ülünk szemben, és beszélgetünk. Akarom mondani most én beszélek hozzád...

"Kilátástalan a helyzeted ezt kilátásba helyezem
Még te fizetnél azért, hogy kiáltsák a nevedet?
Mért van az hogy szemtől-szemben a kabarét adod?
Összeállt bennem a kép mégis szanaszét vagyok"

Nézz magadra... sőt, én is elmondhatom magamról... ha valaki új jön, sosem magad vagy, hanem felhúzod a falat. 

Miért? megkérdezlek újra, de te csak csendben ülsz. Miért?

Ez lenne a természetes? Ez már ösztönös? rutinos? 

Miért nem képes az ember önmaga lenni? Miért szül a társadalom korcsokat, és miért nyomják el azokat, akik ugyan olyanok mint Te, vagy Ti, csak nincsen másik arcuk...? Miért. Miért? Miért?!

"Az emberek nem boldogságot keresnek csak dellát

Így lesz a fele öngyilkos, a másik fele elvált"