csak most vettem észre...

...csend van... megint..
vége. elállt.. ennyi... csak még pár csepp koppanása kínoz itt legbelül, de már kezdek felmelegedni. a lelkem már a helyén van, hazatért. nyugalom.
már a helyén van, hazatért. segít, ha kell, kimenekít, hisz minden madárnak kell más más madár. kiken segít, kiknek tollát adja, kiktől elvesz, kitép, és a földre rántja... ha azt kívánja kedve, vagy inkább ösztöne.
van hogy a nehéz repüléskor támaszt nyújt, vagy éppen elsuhan melletted, és kinevet...
nem én irányítom... az ösztöne, a madaramnak... az ösztöneim...
nem engedem el, most szükség van a madaramra. tudom, hogy a helyén kell lenni, és nem bízhatom a véletlenekre... nem engedhetem el újra, mert újra vihar kél, és megint fázva, remegve kelek fel álmomból. pedig úgy elengedném, mint múlt éjjel, hogy mosolyogva ébredhessek..
nem. nem tehetem. ez túl nagy kockázat... túl nagy felelősség!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése