Nem voltál ott, ki mindíg velem kelt
Nem éreztem bőröd érintését az enyémen
S ébredésem után rámtört a félelem
Körbenéztem, apró csillagok fénye az égen
Segítettek nekem, hogy utad követhessem
S a környékről lassan sötét utcákba vezetett
Megláttam, ahogy a holdfénye körbe öleli testedet
Melléd léptem, de te csak szótalnul bámultál
Füledbe súgtam: összetörtem, erre vártál?
Rám nézett, szeme nem beszélt, ahogy szokott
Ő ugyanezt mondta, remegő hangon; zokogott
S ahogy két lélek, mikor szólni nem tud
Csupán gondolatuk érintésre egymásba fut
Minden szó jelentéktelenné válik mostmár
Egy csók többet mond minden gondolatuknál
Egy csók, de órás, de végtelen az érzés benne
Utána nem marad más, csak két tiszta elme
Még nincsenek szavak, ők csak várnak egymásra
Csak olvasnék a szeméből, hogyha végre hagyja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése