egy fura nap világít az égen...

... már egy ideje. Élvezem, ahogy égeti a bőrömet, ahogy a sugarai simogatnak, az életem fénypontjaként. Csodálatos érzés. Semmi sem elérhetetlen, nincs lehetetlen, és megtanultam, nem adhatom fel. És tanítom nektek is: mert aki feladja, az önmagáról mondja el, hogy vesztes, s nem kíván tovább próbálkozni. de aki veszít az összeszedheti magát, és újra küzdhet, és lehet ő a győztes...
Az álmok pörögnek, kezdem magam megismerni. Csak az agyam kalandozna már a tanulás felé... bár ez nem fog sikerülni...
keverednek a képkockák, de így is látom bennük, amit kiraknak míg rendben, sorban állnak. ehhez érzék kell... és kezd élesedni ez az érzék. szép napok várnak rám, csak az időjárás ne legyen ellenem!

És te? Te mit csinálsz itt? Miért olvasod ezt?! Kérdezz, mert én más szemmel látom a dolgokat. Más szavakkal érem el azt, amit mások könyvekkel, regényekkel, kötetekkel akarnak megtanítani... csak bízz bennem, s nézz a szemembe! ezt a lakatot senki sem nyitja ki bennem, és te döntesz, mikor zárod le...