Ahogy egyre gyorsabban hallottam az esőcseppek kopogását, olyan gyorsan tértem egyre magamhoz. Próbáltam magamhoz ölelni az álmomat, de a hangosabb kopogással a szemem lecsukása után már nem láttam a képeket. Felébredtem, de csak feküdtem. Újra éreztem az illatot, újra éreztem, hogy élek, éreztem hogy virágzok. Rengeteg erőt kaptam az ébredéstől. Egyre erősebb az illat, egyre jobban kopog az eső, és nem világít be a fény, mégis tökéletes minden. Csak Ő hiányzik, de ez is kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése