nem tudod ki vagyok.

Látom megint csalódtál
Szemed kiált a segítségért
Én nyújtom a kezem neked
De támaszt mástól kérnél.
Tőle, akit régóta ismersz
S vele nincs olyan, mi nem mersz,
De végre érzem, hogy kezed kezemhez ér.
Boldog vagyok, mert tudod, hogy itt vagyok ezért.
Én érzem, hogy ez az, amit így hívunk: szerelem.
És ha támaszt nyújtunk egymásnak
ezt mondom: köszönöm hogy vagy nekem
És fogod a kezem


És megismétled ezt...

elragadtam a pillanatot

Csak Én, és Te, kézenfogva állunk,
S meghal felettünk egy diófa.
Minek hűs árnyéka nem nyújt
menedéket lángoló szerelmünk ellen sem.
Csak állunk, semmire sem várunk.
Nincs kettőnkben olyan vágy, mi utunk
keresztezhetné együtt...
Kézenfogva, végignézvén, ahogy generációk
tűnnek el.
Látjuk ezerszer,
hogy a választások után
hogy ünnepel,
ez a megannyi ember.
Míg kezem szorítod olyan, mintha az idő volna múzsám.
Nem engedlek el, még nem láttam annyit,
hogy befejezzem munkám.
Kezemben a toll kiszárad, a papír elég, elenyész.
Én maradok itt, a semmiben... és te sem mész...


Mindennek vége, nincs itt semmi, mégis minden
Te itt vagy, kiben eddig hittem
Te, akinek megígértem
Hogy az idők végezetéig szorítom kezed
S most veled végignéztem.

Köszönöm, hogy itt voltál, e hosszú idő alatt
Végig, mellettem!

Csak egy...

"...szétcsúszott forma a bőrkanapén.
5.1-el körülvéve."

Padon

Három fa. Három tökéletes fa ácsorog a sötétben.
Állok velük szemben, velem öt vétkem.
Három fa. Mind ugyanolyan, hisz tökélyből egy van.
De ez mégis három, a tó partján, mögöttük hegy
Van lámpa is, mi világítja hátulról.
kirajzolódik minden éles csőr, begy.
Egy kis lyuk lehet a sötétben, nem látom
mert bemegy.
A fénytől nem látok, bár szemembe sem világít.
A padokra festi fényét ahol pár hajléktalan játssza az Ó-világit
Pénzből bort, marékba cigarettát varázsolnak.
Biztos övék az a 3 tökéletes fa. Nem hiszem, hogy rámcáfolnak...

Naplóm

Vers a naplómból egy részért
Te megkapod a tiéd, de másét nem.
Miért nem? Megvan érte az ész-érv.

Csak a tiéd, meg az enyém.
Ha helyet kaptál, érted.
Ha nem, félre ne értsd.

Érted? Átérzed, látod a helyet
lelki szemeid előtt?
akkor tiéd a részem!

Fura benyomás

Ezt a verset fura benyomásnak nevezném
Mert ami történt, ilyet tesz belém.
Nem kortyoltam pohárba, friss levegőn vagyok
Kint az eső után pár rövid verset írok
Ennyi az egész.
Nem is olyan nehéz...

 Csak annak gondoltam...

És Te? Te mit gondoltál?

egy dolgot szeretnék...

...'ki akarom hányni a lelkem...!'

jelen

‎"Az egyik pillanatban minden erőmet bevetve küzdeni akarok érte. A kitartás fellángol a szívembe, s tüdőmet kiköpve harcolni akarok a szerelméért. Aztán lenyugszom s megállok egy pillanatra körülnézni s észbe kapni... már annyira nem érdeklem őt."

Valami megszakít

Minden mondatom egy újabb fejezet
Ha körbenézek lepörgetem a képeket
Azt hittem láttam már eleget
Csak hirtelen megismertem a végtemet

Íráskor. Amikor írtam ezt, itt.
Emlékszem mindenem remegett...
Nem tudtam leállni, feszít
Mindenhol nyomja az eremet.

szugerál

Csak téged nézlek és a hátteret mögötted
Ki lehetett az, aki mögéd festette mindezt?
Minden pillanatban élethű megtévesztést tesz
Mögéd, és mögém is ereszt
és belénk meredő félelmet.
Én is érzem, az érzelmet érdekben
Át is jár, de csúnyán átverem
Magam.
Átvertem magam!
Nézd milyen lassan!

Csak bámulom...

... ahogy a panelban kapcsolgatják a lépcsőház villanyát
Fel - le, bevilágítja az utca másik oldalát.

Az asztalunkon újságcikk, no meg egy üres hamutál
Mi csak sört fogyasztunk, a tüdőnek az nem kár...
Az órára tekingetünk, mintha várnánk valamire
De van időnk, az utolsó busz még be sem állt a helyére.
A lépcsőházban ajtó nyílik, innen tudjuk, eltelt 5 perc
Minden emeleten, el-el fogyogat a skepperc.
A füst az erkélyeken kiömlik, meg-megszűnik.
Váltják egymást a szomszédok, meg a fentik

A lentiek a ricsajt dobogással váltják
De nem vágják, hogy odafent az estét végig hányják...

helyzet

Minél több jót kapok ettől a helytől
Annál jobban félek tőle...
Nem tudok felállni, ezt Ő teszi velem
De már más helyen írom a versem

Elindultunk, de sokszor megálltunk
Sok dolog fogta el a figyelmünket
Míg nem kaptuk vissza őket
Addig néztük a felhőket...

Az nem volt olyan érdekes...
És a szél hátamon újra verdes...
Elindulok...