elragadtam a pillanatot

Csak Én, és Te, kézenfogva állunk,
S meghal felettünk egy diófa.
Minek hűs árnyéka nem nyújt
menedéket lángoló szerelmünk ellen sem.
Csak állunk, semmire sem várunk.
Nincs kettőnkben olyan vágy, mi utunk
keresztezhetné együtt...
Kézenfogva, végignézvén, ahogy generációk
tűnnek el.
Látjuk ezerszer,
hogy a választások után
hogy ünnepel,
ez a megannyi ember.
Míg kezem szorítod olyan, mintha az idő volna múzsám.
Nem engedlek el, még nem láttam annyit,
hogy befejezzem munkám.
Kezemben a toll kiszárad, a papír elég, elenyész.
Én maradok itt, a semmiben... és te sem mész...


Mindennek vége, nincs itt semmi, mégis minden
Te itt vagy, kiben eddig hittem
Te, akinek megígértem
Hogy az idők végezetéig szorítom kezed
S most veled végignéztem.

Köszönöm, hogy itt voltál, e hosszú idő alatt
Végig, mellettem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése