Egy régi a polcról!

csillagtérkép

Nézz az égre, az égi jelemre
Nem látod, hisz én látom, ma én állom az italokat kedvedre.
Nézz az égre. Nézd ahogy forog a földünk
a távolba merengve. 
A csillagok pontok a rejtvényeikbe
te csak kösd össze a sorrend nem számít,
úgyis megöregszünk őszre. Életünk ősze,
a magány. (a magány) Mi kiváltság, nem mint a királylány,
kit a sárkány tart ott fent, magában.
De a múló idő emlékezteti, milyen volt elfeledni mindent mit tett az életében,
itt benn, idefenn.
Nézz az égre. Ahogyan haladsz az
idővel, halassz arra is, hogy lásd a
jövőt! Őt, a Jövendőt!
Fogd a kezedbe a könyvet, az eget
és lapozz a végtelen végére!
Ja, hogy nem látsz ki belőle?

Mint a halál, ki tudja, az megment-e?
vagy újraélsztést kapsz csak?
Tőle kitelik ez is, mert vándorok vagyunk mi, 
és ismét eljött az idő, ami tönkreteszi
életünk terveit, mert reggeledik.
A nap az eget világítja inkább,
hogy ne fürkészhess életedben, ne láss és így leszel nappal báb.
...
Éjjel meg újra keresd mi életedben a hibád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése