Honszerelem I.

Szeretlek, hazám, Te vagy az otthonom!
Szeretlek, hazám, Te, ahol a nemzet zászlaja alatt megannyi szív dobban!
Te, kinek virágát leszakítom, és emlékedre
egy koszorúba fonom....
A szívemet.

e szerelmet nem vallom be neked,
hisz idős vagy már hozzám!
Otthonom, minek határát kard, és szablya szabta
Ahol tankok mentek át, s megannyi fiatal
Fegyvert fogott az olaj, s füstszagra!

hogy mit jelent benned élni,
Hogy mit jelent szabadként félni...

Te tudhatod!

Tudhatod, hazám, zászlón vittek sokáig
Néhol megtéptek, néhol adtak, vettek
Volt, hogy nagy küzdelmek árán vittek a várak legfelső fokáig.

Hazám! Magyarország! Hazám, Erdély, és Felvidék
Nem számít a történelem, hogy fogták, és elvitték
A hatalmas részt, kebledet
Hova minden este nyugodtan hajtom le fejemet...

folytatás ... lesz...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése