mostohold

Az égen a hold kerekedik,
alatta anyajegyként tátong egy csillag
Jó a kisugárzása, fényesedik fent
Ha ránézek, édes csókodra vágyom
Ez az égi jelkép nekem téged jelent.

minta

Mint a kötött vasbeton...
Mint a masszív WiFi jel...
Mint az acél titán ötvözet...
Mint a kormány, rendőrrel...
Mint a bajnok súlyemelő...
Mint a hópehely kis szálai...
Mint az adrenalinfüggő
aki mindent be mer vállalni...
Mint a láncszemek
amik ott vannak a hintádba'...
Mint a csípős paprika...
Mint a híres Robin Hood
felajzott íja...
Mint egy kölcsönhatás
ami a természetben jelen van...
Mint az elektronkötés
meg az elektronburok...
Mint a bajnok győztes...
Mint a propaganda...
Mint egy próba gandzsa...
Mint a gyötrő fejfájás
Mint mellkast verő szívverés...
Mint István király országa...
Mint az Isten vára...
Mint egy választókörzet...
Mint egy hidegfront
mi éppen elér minket...
Mint a forint néha...
Mint a vérzés havonta
Mint a gravitáció...
Mint egy folyó sodrása...
Mint lélekben tört lány...
Mint a házi pálinka...
Mint reflektorok fénye...
Mint a rohamosztagos
Mint a legzsák ütése...
Mint Hulk ha begerjed...
Mint az égő abroncs szaga...
Mint a nyári nap tüze...

...Olyan erős szerelmem
Mit feléd érzek egy ideje...

Borongás

Fátyoleső, pocsolyákban valóság repedések
Az ég tükrében fürödnek
Késő este, lámpa fények nincsenek
Mintha a felhők a semmiben újjászületnének

Szürke háztömb, vége hiányzik
Lentről lassan felfolyik a víz
Gyertyafény egy utcában
Számban furcsa, keserédes íz

A téren épül valami...
A mocskos vizes térkövön
Látom innen, lecsordul lassan
Az égről a bús öröm.

az első sor a cím!

Helló, régi barát.
Most veled, rólad beszélek.
Nézem szép zöld szemed bogarát
Simítom hajad, minek színe mint az őszi levelek.

Nézlek, ahogy hazamész.
Este, délután, mikor ködben fürdik minden
Te vagy az, te vad, merész.
Aki eltűnik a lámpák fényében

Ezért nem kapcsolok lámpát
Félek, eltűnsz előlem
Lehet így kevered a kártyát
Hogy elkerüld az én életem.

Féltelek! Hiányzol!

Levelek

Papp Mátyásnak a nagyszüneti találkozásért!

Citromsárga levelek hullanak a fákról
Mintha csak egy részét vesztené el.
Olyan, mint én. A múltam már távol
Réges-rég elnyomtam létem ezzel.

Zártam egy korszakot. Kezeim remegnek
Szívem hevesebben dobban meg.
A pázsit sem a régi, kifakult, kiégett
Nem számít már, kiért ki mit tett.

Száraz ágak, talán gyújtósnak jó lesz.
Ha fázom, felépítem, és hevítem.
Egyre közelebb kerülök a tűzhöz, ahogy végez.
Egy kiégett rész marad: benne feléledsz.


Szabó Dániel - kocsma ~22:00 - 23:00. Korsó sör körbejár

Addig nyomjuk ma,
 még keleten nem kél.
majd átjárja az arcomat
 az észak-nyugati szél...
Felkel a nap, de még messze van,
 lötyög egy Vodka - Sprite,
az okosság a szeszbe van
 De csak ezt hisszük, mert ma este elfog a kéj
mer' a dél-nyugati szelet várjuk valamiér'

Bíboros 2012. 10. 16 Péntek.

Motiválás!


Felkel a nap S elmossa a kínt
Mit a hold fényében szereztél
Megváltozik benned, s odakint
Léted lángja újra felcsap, s él.

Ne hagyj nyomot magadban, nehogy!
Mert olyan emlékeket is lehoz
Melyeken a ragyogó nap sem segít,
És lassan téged mély bánatba repít.

Ne hagyj gyenge pontot, erősítsd,
Lelked védtelen nem maradhat!
Vegyél erőt, sokat, és repítsd
Újabb, magasabb szintekre magadat


Ismét egy régi


Csillag akarok lenni az égen,
Hogy legyen valaki, aki ügyeljen
Rád, este is, mikor alszol mélyen.
Miért nem lehetek az? Ezt kérdem.

Árnyék akarok lenni, a Te árnyékod
Követnélek mindenhova, akár a legjobb barátod
Ott lennék a legjobb pillanatokban veled
Végignézném hogy pereg le életed.

Szellő akarok lenni, tiszta levegő
Olyas valaki, kinek léte neked éltető
Aki nélkül nem tudnál élni, létezni
Mert én egy ember vagyok, ki irántad ezt érzi

Zaj akarok lenni, csak egy aprócska nesz,
Egy kis hang mire biztosan odafigyelsz.
Azt akarom, vegyél észre, bármit teszek,
Érezni akarom ahogy a pillantásod rám veted.

A kedvenc fáimnál

Sár, beton lökődő víztömeg
A túloldalon a padon szerelmesek
Talán olyanok, mint mi, legbelül
Csak a látszatát nem adjuk,
Mert nem adhatjuk.
Se másnak,
Se egymásnak
Mert nem tehetjük.

A színhatás ugyanolyan
Mégis más az érzés
Itt ülünk komoran
De magunkban tartjuk
mire vágyunk.
Ha megkapnánk,
Együtt távoznánk boldogan.

Akkor miért nem tesszük?

Őszi érzések

Őszről is kell egy, talán őszbúcsúztatónak jó lesz! :) Bár, ez régi.

Vörös. Sárga. Narancs érzelmek
Jöttöd olyan, mint egy mély seb
Csak hagyom, hogy elmúljon
Hogy megalvadjon a vér
Így várni könnyebb.

Hatalmas szakadék köztünk
Külső, belső valóság közt bőrcafat csüng
Önmagad adod, de minden elfordul
Így én is.
Egy levél takarta padon ülünk
Csak ülünk, és én szakítok veled,
Ősz!
Had jöjjön a fagy, ami mindent
mellőz.
Csak magamra kell figyeljek
A téli fehérségbe életet vigyek
Fejembe minden gondot visszaűz.

Nem a szemedbe
Egy épp legördülő könnycseppet nézek
Vágysz a nyárra, át akarod formálni a jelent
És egy köztes állapotot hozol létre.
Ahol veled vagyok - nélküled,
Nem fogom kezed, de érzed
Csak ácsorogva bámulsz a távolba
Minden dermedt, mint te.
Egyedül a fák mozgása, ami érezteti
a léted.
Hogy itt vagy. Nem máshol.
De minden téved, de te tudod ezt
hogy ez csak látszat
amit akárki láthat.
Azt lát majd, amire várt vagy vágyhat
Had jöjjön a lágy fagy,
És benned a külső vihar
alábbhagy.

Aztán minden befejezetlennek tűnik.
Az ősz árnyékában a tél előcsarnokában
egyedül.
Érzelmek fakulnak, fehérednek,
Ahogy felállok, és elmegyek tőled.
Havazik.