A kedvenc fáimnál

Sár, beton lökődő víztömeg
A túloldalon a padon szerelmesek
Talán olyanok, mint mi, legbelül
Csak a látszatát nem adjuk,
Mert nem adhatjuk.
Se másnak,
Se egymásnak
Mert nem tehetjük.

A színhatás ugyanolyan
Mégis más az érzés
Itt ülünk komoran
De magunkban tartjuk
mire vágyunk.
Ha megkapnánk,
Együtt távoznánk boldogan.

Akkor miért nem tesszük?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése