Levelek

Papp Mátyásnak a nagyszüneti találkozásért!

Citromsárga levelek hullanak a fákról
Mintha csak egy részét vesztené el.
Olyan, mint én. A múltam már távol
Réges-rég elnyomtam létem ezzel.

Zártam egy korszakot. Kezeim remegnek
Szívem hevesebben dobban meg.
A pázsit sem a régi, kifakult, kiégett
Nem számít már, kiért ki mit tett.

Száraz ágak, talán gyújtósnak jó lesz.
Ha fázom, felépítem, és hevítem.
Egyre közelebb kerülök a tűzhöz, ahogy végez.
Egy kiégett rész marad: benne feléledsz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése