Heléna

Te nem ember lehetsz,
Téged egy művész alkotott,
Aki nem emlékezhetett,
Hogy téged a világra rakott

Talán az én művem vagy,
Mintha belőlem jönnél,
Vágy, szerelem, rajongás és érzékiség testében
És egyre csak fejlődnél, mint a kötődés bennem

Köszönöm neked, te festmény
Te metafora versemben
Köszönöm, hogy te vagy zeném
Bánatos kedvemben
Köszönöm, hogy sóhaj vagy
Egy drámai film főszerepében,
Köszönöm, hogy gondolatom vagy,
Mit a papírra levéstem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése