vagyok... vagyok.


Vagyok. Még itt vagyok
Tudom, furán ácsorgok.
Még itt. Várok,
mire várok? A hó végére
Talán akkor megérne
Felkelni. Újra.
Élni, érezni, élvezni
mindent újra.
Nem tükrök közt elmenni
Látni magam szenvedni.

Vagyok.
Itt vagyok. Ha akarod,
elszállhatok, veled
szárnyaidon.
Beléd kapaszkodnék,
ölelnélek, örökké,
bármeddig, vakon.
Ne félj, nem esek le
csak ha kérnéd,
bár akkor sem
Mert ha ezt tennéd,
Hamarabb bánnád meg
minthogy leérnék.

Ezt gondolom

Az ember alap érzelmi fejlődésének a kulcsa,
hogy minden másodpercben millió gondolattal sújtja
A tudatalatti az elménket.
Néha van úgy, hogy kiragadunk egyet,
s elgondolkodunk rajta.
Ez tanít minket minden újra...

De ne félj abnormális* gondolatokat elkapni
Mert azok fognak téged alkotni:
Hogy egyéniség legyél
S így eltérsz picit a normától.*

*attól függ, mi a normális! :))

Vagyok


Egy szó köt hozzád,
mely szépen cseng,
ha kiejted.
S én is kiesek a ritmusból.

Egy gesztus,
valamire szólítasz
kedvesen:
Egy csodás hangot hallatsz.

Kérlek, ejtsd ki újra,
Szólíts fel sokakat
Kérlek,
hadd repítsen a gondolat.

Hogy engem simogatsz.

Életregény

Nézd csak, hogy fújja a szél
Életed könyvének lapcsokáit
De Te mindig légy észnél!
S lásd üres oldal hol ámít!

S írd magadnak, ha teheted;
Minden, mit szellő fúj
Kimaradó fejezetek.


-

Reggelek. Új fejezetek
Lábnyomok. Lépések
Harcok, küzdelmek
bizonytalan végzetek.

szép kék ég
végtelen tengerek
Emberek, érzések
egybefolyó vérerek
Lüktetnek egymásra
Mint szerelmes szívek                                                 Mint az én szívem.

Mind-én.


Mi vagyok? Egy rossz döntés vagyok.
Egy pirosra váltó lámpa.
Egy folt vagyok az ingeden
Ami éppen vár a kopásra.

Egy járdasziget vagyok
Egy halálos lépéssel le róla.
Egy késelő bérgyilkos,
Meg egy drága aranyóra.

Mi vagyok? Egy csattanás,
mikor pofont kapsz.
Én vagyok a folyton leeső,
szétázott sebtapasz.

Vagyok a víz, amibe fulladsz
A levegő, ami nem túl tiszta
Én lennék a zsákutca
Honnan nem fordulhatsz vissza.

Mi vagyok? Méreg cseppek
Nyelveden landolva.
Egy penge vagyok, neked
a bőröd alá hatolva.

Szép rózsaszál vagyok,
Annak szúrós tövise.
Maszlag tea kezedben
Szépen bekeverve.

nincs

Ezt nektek, éppen elalvók
Reggel, keltelek téged.
Zongorabillentyűkként
Testeden végig játszom

Beléd élem magam. A hideg is
kiráz tőled! Mint egy hisztis
hegedűvonás, olyan vagy.
Vágsz, hasítasz még hozzám elérsz.

Államnál szorítanak, csókod fojt.
Fény verődik arcodra, s világos
lesz egy lila folt.
Talán ennyire elfelejtettem
mit teszek? Ez szerelem? Hát
Szeretlek! Én tettem? Én voltam,
ki bántott. Hisz nem értem hozzád
A kezed fogtam, rajtad zongoráztam.
Mit tettem?

Szavaim ezek talán? Bántanak.
Értem. Tudom, porcikáid rám
vágynak. De ez most komoly

Nézz rám. Fáj? Szemed ugyanolyan
Nem mondta, fáj.
Miért nem?
Talán
Szavad nem figyeltem.

Ez lehet a megoldás