A választ nem tudom.
Ez a tinta titka tollamban
mi ki sosem fogy talán...
S ami e kék festékben
van talány, az a feladvány
a rejtek kulcsa.
A nevem magánhangzója
Talán bőrömön a minta
Talán az idő, mint inga
nyakamnál, s lassan elvág.
Nem mintha nem lenne elágazva
az érrendszerem.
Testvér. Nekem az életem
az egyetlen illegális szerem.
S ha ezt megtudják, sokan
bólintanak.
Úgy ragaszkodom hozzá, mint
a tintához a lap,
s fordítva.
S ha netán elszakadna; ordít,
ha kopik, ha mosódik, csak az
hallja, ki ragasztotta.
De ekkor már nem tudhatja:
nem örök a töltőtollban a...
Na, ki folytatja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése