pszihológusnál

Tárva nyitva hagyott ajtót csapom rád.
Elég már a csapongás!
Lassan jön a Pongrác,
meg a Bonifác
Tudni akarom még: te ebbe' mit látsz?
Ha pánikolsz, kiért kiabálsz?
Van Istened?
A szeszt ismered? Vagy Ő lehet,
jobban ismer már, kívülről, s belülről.
Van ki a gép elé beül, s lő
Itt nem az a fő, hogy miattad
nőjön a temető.
Tudod, a mérgező gomba is ehető,
csak nem tesz jót.
Panasz elmúlt, kelj fel, s nincs harag.
Annyit kérek, ne maradj, menj s másnak
kerepelj,
Csak szólj a csapos csajnak, töltsön
egy korsó borsót
Mert itt hiánya van a zöldnek
Csak falra hányás szempontjából
kell!
Menj haza, mondta, s akkor gyere,
ha van rajtad lőtt seb.
Nem értem a lélekturkászt...
Tán a lyukon átlát, mit a lövedék
belém hasít
Majd aztán lelkemen okosít?
Fogalmam sincs.

Most megyek, és meglövetem magam.
A tudásom lesz a kincs!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése