Archívum darabka


Sajnálom, hogy egy beteg világ képébe képzeltelek
egy képzővel keféltelek
tisztára
mostam a lelked és a tested.
Ragyogtál,
De nem úgy, mintha te szeretted -
volna - még egy pillanat, és eldobod...
Felmorog az esti kedély, elkortyolod
minden csepp szenvedélyemet
Megölsz. Gyilkos. Én maradok,
Te mész.
Vészfékkel jelezve: érzékeld
te hogyan zuhansz le
a puszta suhanc énedbe
Évekbe telt, tudom de talán
rossz útra jársz.
Vársz csodát, mostohát a gyönyörből
ami soha nem lesz ott, csak gyötör
az érzés, ez egy végtelen körforgás
nincs olyan, hogy megfékezd.

Bocs. Vontatott volt
talán próbálj, lány próbálj
Ismételten, te ismeretlen hiszékeny
önmagában megnyugvó.
Dönts el valamit magadban, és higgy benne.
"rossz útra jársz..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése