Évszakeveredés

Ősz van e nyárban
Vörös lombkoronád már lehullott
Képed változott
Sajnálom, hogy szíved oly sokáig
egy helyet fenntartott
A semmiért.

Ősz van e nyárban
Te megszépültél, láttam
Rossz szót nem szólhatok!
Sajnálom, hogy szám eddig csak
hasztalan szavakat dadogott.
Értelmetlenül

Ősz van e nyárban
Kis keserű boldogságomban
Egy nagy kehely fagyim elolvadva
Mégis mosolyogva kaparom kanalammal
A levét az alján.
Félédes élvezet.

Ősz van e nyárban
Két fejezet összekarolt
Sajnos nem kettőnket
Ez még nem hagyott nyugodni
Ne félj!
Kérdéses állapot.