Alkottam valami múlandót, ami meghatároz
engem. Nem engedem át a helyem
senkinek. Egyedi vagyok, a teremtés hibázott
Se nem egész, se nem fél,
Mondjátok... ki vagyok?
Kinek félő Ördöge. Kinek vére,
lét-elem-ér-e ennyit?
Én nem érzem jelenlétét, kérdem, kérsz-e
negatív világot? Töltök egy keveset,
kortyolgasd, aztán lásd magad,
mintha nem tükör előtt állnál.
Légy idegen, magadban száz akadályt
már így elűztél, míg bűnöztél.
Vagyok a hited. Örök. Csak nem említheted
mert kiröhög a köröd,
Miért hiszel, ha te magad sem hiszed el?
Mit látsz két szemeddel, azt saját eszed veszti el.
Csak egy elírás volt, a látvány nem számít.
Ne félj. Csónakod vagyok a viharban
Ha megingok, csak bízz, s nem leszek bizonytalan.
Tekints körbe, s csak nézz. Naplementénk
útban van. A kanyarban. Ne hunyd le
a szemed. Merd látni, azt, hova
lábad teszed nemsoká'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése