Nem rejtek semmit, ne félj. Egyedül létem van,
élj ezzel együtt, tudod, ismétlődik
minden percben, eljött, végre, már régóta kértem,
Hogy ezt a halvány emlékképet megértsem.
Hegycsúcson állva, csoda formájába öltözve
Várom, hogy megtalálj. Tán jössz-e?
Végre. Kár, hogy testem nem fonhatod körbe
karjaiddal. Hisz csak egy apró mozzanat vagyok
Sorsfordító előszóval életed új fejezetében.
Vedd észre, hogy a fele mesében te vagy a főszerep
Lő léted, szúr, mint lándzsahegyek,
Én csak ácsorgok, s bámulom, ahogy egy megtestesült álom
képben marad, a falamon egy keretben
Ne feledd: az élet vászon. Vagy egy darab papír, amit
az írógép már hullámosra hasít. Lehetsz kotta, zongora,
húrja gitárnak. Lehetsz gomba, füst, meg húsa bikának;
Fogaskereke leszel valaminek.
Ami számodra sosem marad meg.
Ne felejts el búcsút inteni magadnak.
Egy szabályt adok, tartsd be;
A tükröd vágd a falnak,
S lásd magad a világban szépnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése