Napkelte. Várd a csodát, a hajnalt.
Az új vacsorát, ne az utolsót.
Most felkelt minden rím, mert fogy az idő.
Lehet rossz az, ki tesz jót.
Nap kelt-e? Hát szemem fénye is eltűnt már?
A tenger ide-oda dobál életem partjáról
rég elsodródtam már.
De nem gond, vonz a távol!
Nap kel! Te! Fogd a táskád, s siess szüntelen
Ne félj, nincs, ki bűntelen, csak kihűlt helyen
hagy. Hagyd, majd megapad a léte,
Az alkonyban Én is tervezem a létem
S kérdem félve: Ma Nap kelt-e?
Ha nem: megszűnök Én is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése