Tudod, esőben arcom mosnám
De nem hagylak itt egyedül.
A csend beszél hozzád, s hozzám,
Rajta semmi sem kerekedett felül.
Most elindulok. Hát így kell legyen.
Bármit teszek, mondok,
Azt állítják be ellenem,
Én bolond vagyok, s nem boldog.
Út a magányba, e padka mellett.
Jó úton járok most már
Neked kell adjak teret
S úgy döntök, üres hely mögöttem vár
Habár...
Ha volna még egy percem, helyretenném.
De nincs.
Ezért egy kilincs, amit fogok
hogyha akarsz, búcsút ints...
De ha te azt szeretnéd; szólj, s maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése