I.
Néma csend
Süket fülembe kiabál
Beléd életet teremt
Halkan továbbáll
Szemben üvölt a park
Üvölt minden fájdalmában
- Az ősz nem akart
Maradni tovább e világban
Tébolyodott tükörképek.
Semleges érzés.
Csak egy szeg a falban
Már nem tart semmit - hasztalan
Úgy végigsimítanám arcát.
A tél, mély sötét mosolygödrében
félkómásan
Alattomos vigyorát
felismerem.
Kiszakított szív, amit lenyeltél
Egy utolsó lépés
-
Fénylő sebek.
Mikor költselek?
Álomvilágban felejtő
fejed alatt temető
Kelj fel! kelj fel.
ne kelljen mondani ezeregyszer
II.
Kezeket fel!
Megérkezett a December
Ne fordítsd el
kócos arcodat
Kristály szív.
Fagyott szív.
Hív az alkony
Alkudozik az éjfél
Hazug a reggel
Van egy üres térfél ágyamban
miattad.
Tégy félre mindent,
Mit félretettél.
Fél élettel sem tettél értem
Az enyém benned él.
Épp hogy belefér.
Félmosolygós tél.
tető
Képletes nemlegesség
Kérlek, ne szólíts a nevemen
Nem érdemlem.
Kívül rendben,
belül ég.
Eső után derült ég,
kit érdekel?
Nem hat rád már semmi
külsőség, kivonat
A függőség hívogat,
Ne válaszolj szavakra,
Várok magamra
Hogy magamhoz térjen
Kint a padon, a téren
A hóban, a télben
Benne a szóban
Benne a vérben.
Bennem.
Te.
Bennem.
Kérlek, ne szólíts a nevemen
Nem érdemlem.
Kívül rendben,
belül ég.
Eső után derült ég,
kit érdekel?
Nem hat rád már semmi
külsőség, kivonat
A függőség hívogat,
Ne válaszolj szavakra,
Várok magamra
Hogy magamhoz térjen
Kint a padon, a téren
A hóban, a télben
Benne a szóban
Benne a vérben.
Bennem.
Te.
Bennem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)