Te, csupán ennyi


A madaram vagy. Az ÉN madaram vagy, mert szabadon szállsz, de tudod,
hozzám vagy kötve. Ez nem egy póráz, ez nem is lánc, vagy akármi
kézzelfogható, egy érzés, ami hozzám láncol. Elrepülhetsz messze
hova vágysz, madár ösztöneiddel, de az érzés hozzám húz. És én
mindig várni foglak. Mindig várni foglak.
A madaram vagy!

több valóságban élünk

szeretnél egy olyan világban élni, ahol a tárgyak nem ott vannak, ahol látod őket? ahol semmi sem az, aminek látszik? ahol minden csak körülbelül itt-ott van, de nem tudhatod, hogy pontosan hol?
benne élsz.

mikor a sötétben sétálsz az utcátokban, ahol 10 éve laktok. Vak sötét, te pedig az emlékeid alapján tájékozódsz. emlékekből építesz egy világot, ami tele van kételyekkel. minden csak tipp, azt tudod, hogy ott van valahol egy fa, vagy itt a járdaszegély, de nem tudod biztosan merre. de ez is segít, tudod mikor, merre tapogatózz, tehát beválik. az emlékekből építettél egy világot.

ha egy ismeretlen helyen vagy, a vak sötétben, félsz. félsz, mert nem tudod mi vár rád. tippelni sem tudsz, és nem tudod merre tapogatózz...

nap mint nap újra építjük a valóságot, anélkül hogy észrevennénk.

fekete-fehér valóság

rájöttem, hogy van egy támaszom. van egy ember aki két szóval kirángatta az elmémet a szarból. aki egy olyan pofont adott 500 kmről, hogy azt elképzelni sem tudom.
Egy pillanatra minden fekete fehérré változott... minden új értelmet nyert, minden, amit eddig ismertem, más fény által csillogott...
nem akarom, hogy újra lehúzzon. de nem számít. ő majd a szavakkal felpofoz!

ő csak folytatja

újabb depresszió. köszönöm.

valaki azt mondta hagyjam abba. azt mondtam neki, nem csinálok semmi butaságot.
azt mondta hagyjam abba. Nem értettem.
azt mondta: csinálod, odabent.
Ez fura. ezt még nem is vettem észre. vagyis éreztem, de nem figyeltem rá. Egy öngyilkos gondolat idebent...
elpusztít lassan.
és nem azért teszed, amit teszel, mert nem bírod tovább, mert fáj, mert véget akarsz vetni neki. hanem mert a belső pusztulás után tudod, hogy semmi sem maradna abból, ami te voltál.
Értem. Így működhet. szerintem... azt hiszem...

melankolia

rég firkáltam ide...
nem tudom miért.

nagyon rossz, öngyilkos hangulatom van.
nem tudom, miért.

mintha nem lenne célja az életemnek, és folyton csak lefelé mennék egy leejtőn, és
nem tudom, miért...