Aranysárga napunké az egész színskála!
Mindet egytől egyig a sárgából csinálja.
A fény az fehér... vagy átlátszó?!
A sötét meg... Elbújik előlünk ha kedve nem túl jó!
A Szahara is sárgás, barnás, mert forró, mint önmaga
A tengerek zöld fenekét felül kékre festi, és fordítva
A zöld füvünket mit ő csinált, szivárvánnyal locsolja.
Övé a vörös is, azt hallottam, a hajnal
Mikor lehajtja fejét látjuk vérszínű hajjal.
Ő színezi kékre az eget
Hát tükrözi a vizeket...
A felhő marad fehér, néhol szürke
Mert a mocskos eső megszínezte,
mivel önmaga feltöltötte.
A csillagok fénye mind lábnyom, miután elbújt
Követni csak akkor tudod, ha már a szél elfújt!
Akkor válsz te is nappá, s kiszínezed más életét
Benne élteted önmagad, magadban az élet emlékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése