nem, dehogy

Kint üres
Belül van minden
De nem akarom kifesteni
A világot most.
Idebent több festékre lesz szükség
Amit eddig másra használtam

Nem vettem el tőle, nem töröltem le róla.

Csak Ő választotta, hogy szürke lesz nekem.

Ablakon át bámultam,
ahogy a hófehér ruhájában
hátat fordít nekem
A másik oldalon meg
esik a hó.
itt nem.

Valamit várva

Valamit várva üresség telít el
Egy remegő kéz közli gondolatom
Bármit kérdezek, senki sem felel
Mert ezt szavakba nem fonhatom

Tükör szemben, farkasszemet nézek a fallal
A tömegből kiszakadok, itt, nyugalom
Vagy mégsem. Az üresség még felfal
Hova tévedtem most? Kutatom.

mi folyik itt?

'a szavai képét látja'

nem jó a gondolat, mégis írtam róla.

Tavaszi lány

Megírtam, és leesett az első hó...

Tavaszi lány, légy az enyém
De most tél van, így nincs remény
Orvos által felírt vény vagy
Mit kiváltanék én
De te jössz, amikor akarsz.

Gyújts tüzet, eressz színt a fákra
Vesd le mi benned van a világ palettájára
Vagy tégy úgy, mintha itt se lennél
Hagyd hogy tovább tartson a szörnyű tél

Csendes szélsuhogás, villám valahol
Mint puska lövések villognak szerteszét
Jól tetted volna, lányka
Ha akkor nem veszed el az eszét

az Írónak.

Honszerelem I.

Szeretlek, hazám, Te vagy az otthonom!
Szeretlek, hazám, Te, ahol a nemzet zászlaja alatt megannyi szív dobban!
Te, kinek virágát leszakítom, és emlékedre
egy koszorúba fonom....
A szívemet.

e szerelmet nem vallom be neked,
hisz idős vagy már hozzám!
Otthonom, minek határát kard, és szablya szabta
Ahol tankok mentek át, s megannyi fiatal
Fegyvert fogott az olaj, s füstszagra!

hogy mit jelent benned élni,
Hogy mit jelent szabadként félni...

Te tudhatod!

Tudhatod, hazám, zászlón vittek sokáig
Néhol megtéptek, néhol adtak, vettek
Volt, hogy nagy küzdelmek árán vittek a várak legfelső fokáig.

Hazám! Magyarország! Hazám, Erdély, és Felvidék
Nem számít a történelem, hogy fogták, és elvitték
A hatalmas részt, kebledet
Hova minden este nyugodtan hajtom le fejemet...

folytatás ... lesz...!

Mi a baj, és mi a cink?

A különbség annyi, hogy érzed a kínt.

Ha lehagyott a szerelmed, az baj
Az cink, ha az épp elnyomott dekkbe fulladsz bele
Az is cink, ha sütni akarsz, de nincs elég vaj
Az baj ha nincs pénzed kajára, de sörrel vagy tele

Az cink, ha nem tudod magaddal kitölteni a blankot
Az baj, ha nincs kis meggyújtsa a bluntod
Az megintcsak baj, ha már elalszol a pultnál
Az cink ha közben egy kleptomán rádtalál

Az baj, ha meghívatod magad velem, meg cink is
Az is baj, ha éppen beüt a kabinet krízis
Neked meg pont nincs munkád...
A baj az az, ha mondod, megvan a habilitád

Tudod mi a legrosszabb?
A koporsóban a klausztrofóbia
Vagy mikor a véred szétesik benned
Vagy mikor hitegeti benned a sok pia
Mégis neked másnak kéne lenned...

(meg)látási viszonyok

Amit építettem, az én
De lehetne még énebb
Még én állok szemben veled
Én örökké ilyen, te még vénebb

Még gén kell, mert ez kevés
Még várok mert messze az érkezés
Egem még én borítom be
Mély ég, az ami szippant be!

a mai nap

Azt kívánom ne lenne holnap
Ma inkább elmúlanék...
A jó mind elment már
Szeptember, te lettél a vég.

Tíz napja eltűntem egy világból
valaki már nem lát többé
Nem azért mert menekülök
Csak neki váltam köddé.

Egyszer majd senki sem lát.
Egyszer leugrom, zuhanok
Az lesz az utolsó gondolatom:
Engem ti nem hiányolhattok.


Egy régi a polcról!

csillagtérkép

Nézz az égre, az égi jelemre
Nem látod, hisz én látom, ma én állom az italokat kedvedre.
Nézz az égre. Nézd ahogy forog a földünk
a távolba merengve. 
A csillagok pontok a rejtvényeikbe
te csak kösd össze a sorrend nem számít,
úgyis megöregszünk őszre. Életünk ősze,
a magány. (a magány) Mi kiváltság, nem mint a királylány,
kit a sárkány tart ott fent, magában.
De a múló idő emlékezteti, milyen volt elfeledni mindent mit tett az életében,
itt benn, idefenn.
Nézz az égre. Ahogyan haladsz az
idővel, halassz arra is, hogy lásd a
jövőt! Őt, a Jövendőt!
Fogd a kezedbe a könyvet, az eget
és lapozz a végtelen végére!
Ja, hogy nem látsz ki belőle?

Mint a halál, ki tudja, az megment-e?
vagy újraélsztést kapsz csak?
Tőle kitelik ez is, mert vándorok vagyunk mi, 
és ismét eljött az idő, ami tönkreteszi
életünk terveit, mert reggeledik.
A nap az eget világítja inkább,
hogy ne fürkészhess életedben, ne láss és így leszel nappal báb.
...
Éjjel meg újra keresd mi életedben a hibád.

Legújabbnak

Amit írok, azt neked üzenem
Már abban van valami, hogy tollat fogtam.
Te ezt csak úgy látod; eredménye itt van a kezedben
Látod a tollam írt és mindez ott van.
Hát látod...

mindig ez van.


A világ olyan, mint a változó színek
majd megtudod, ha bámulod az eget
egy keveset...
Egyedül fogsz járni a világban
hisz nem vagy más, csak világtalan.
Senki sem kísér majd ezen az úton
Az autóid, a palotáid, egykoron
Mind csillogtak,
De ma már porban forognak.
Minden kapcsolat hamis
a szeretet illúzió
Egy biztos

Egyedül fogsz járni a világban
Mert nem vagy más, csak világtalan.

megint lopott egy pár percet az ötlet.


Elment, anélkül, hogy mondta volna,
Itt nincsen móka.
Azt hittem már komoly minden
Én még semmire sem vittem
Ő meg ott volt, vitte magával mindenem.
Elment, anélkül hogy mondta,
volna még valami.
De én meg nem akartam hallani.
Tonnák kerültek le vállamról
amint az ajtót becsapta.
Elment anélkül... mondta, nem kell neki már
szívem visszadobta, és egy újra vár.
Nem a műtőasztalon.
Szerelme parfümként ragadt minden ruhámhoz
illat nincsen, maximum a fejem ami átkoz
emlékeim.
Elment anélkül, hogy mondtam volna
az életben nem minden habos torta
mondta? volt rá oka? mindent vitt
mielőtt hozta volna.