Őszről is kell egy, talán őszbúcsúztatónak jó lesz! :) Bár, ez régi.
Vörös. Sárga. Narancs érzelmek
Jöttöd olyan, mint egy mély seb
Csak hagyom, hogy elmúljon
Hogy megalvadjon a vér
Így várni könnyebb.
Hatalmas szakadék köztünk
Külső, belső valóság közt bőrcafat csüng
Önmagad adod, de minden elfordul
Így én is.
Egy levél takarta padon ülünk
Csak ülünk, és én szakítok veled,
Ősz!
Had jöjjön a fagy, ami mindent
mellőz.
Csak magamra kell figyeljek
A téli fehérségbe életet vigyek
Fejembe minden gondot visszaűz.
Nem a szemedbe
Egy épp legördülő könnycseppet nézek
Vágysz a nyárra, át akarod formálni a jelent
És egy köztes állapotot hozol létre.
Ahol veled vagyok - nélküled,
Nem fogom kezed, de érzed
Csak ácsorogva bámulsz a távolba
Minden dermedt, mint te.
Egyedül a fák mozgása, ami érezteti
a léted.
Hogy itt vagy. Nem máshol.
De minden téved, de te tudod ezt
hogy ez csak látszat
amit akárki láthat.
Azt lát majd, amire várt vagy vágyhat
Had jöjjön a lágy fagy,
És benned a külső vihar
alábbhagy.
Aztán minden befejezetlennek tűnik.
Az ősz árnyékában a tél előcsarnokában
egyedül.
Érzelmek fakulnak, fehérednek,
Ahogy felállok, és elmegyek tőled.
Havazik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése