Neptun

Enyém a fellegek
A Hold a poszterem
melyik bolygó van mögötte?
Miért kérdezem?

A felhő mozog?
Talán. Majdnem.
Válaszolj, ha azt kérdezem:
Miért kérdezem?

Csak sziluettek
Ez az életem
Feltölteni nekem kell
a körvonalakat.
De még mindig bánt a gondolat:
Miért kérdezem?

Heléna

Te nem ember lehetsz,
Téged egy művész alkotott,
Aki nem emlékezhetett,
Hogy téged a világra rakott

Talán az én művem vagy,
Mintha belőlem jönnél,
Vágy, szerelem, rajongás és érzékiség testében
És egyre csak fejlődnél, mint a kötődés bennem

Köszönöm neked, te festmény
Te metafora versemben
Köszönöm, hogy te vagy zeném
Bánatos kedvemben
Köszönöm, hogy sóhaj vagy
Egy drámai film főszerepében,
Köszönöm, hogy gondolatom vagy,
Mit a papírra levéstem

Johanna!

Későre jár a bús este
Kint guggolok az esőben,
állni nem bírok már.
A barátom ellép mellőlem,
nem szól. Nekem dolgom van,
tudom.
Felállok, kilépek egy pocsolyába
A távolban egy sziluettet keresek.
A tiedet, Johanna!

Látom fenn állsz a patak tükrében
egy fenti, magas messzi peremen.
Utánad kiabálok: "Johanna!"

Távolról fogom meg a kezed
Megint megmentettelek.
Miközben várom, míg mellém ballagsz
látom, ahogy az esőcseppek végig folynak
kabátomon; tömény melankólia.
Elém lépsz, jelzem, menjünk.
Ne maradjunk, mert elveszünk,
Talán a víz tükrében, talán a cseppekben
talán egy könnycseppben egy temetésen
Csendben sétálunk, halkan lépkedünk.
Talán az ajtóig levegőt sem veszünk.
Az ajtó nyílik. Meleg, biztonság.
Féltelek.
Bekarcol a múlt, mint bakelit barázdáin
játszik rajtad egy tű, s kínoz.
Érzem, mosolyogsz, bár nem látom.
Johanna!

Nem engedlek többet a hídhoz, mert ugranál!
S nem lesz, ki utánad kiabál:
"Johanna!"

Velem maradsz, nem mondhatod, sétálni mész
Mikor csak valami emészt...
Johanna! szükséged van rám!

ABC?


alkotás állapotában beszélek cáfolhatatlanul
csalogat dumám, dzadzikis dzsót elrántottam.
élek felettébb goromba gyászos hangulatban.
Imádok így játszani, költeni lefedetlen lyukakban.

Már, nincs nyár? odanézz! ómen: örökké ősz!
pucér quest. rakoncátlanul, sunyin szavalsz Tekersz!
Tyúkszemként utálsz, új ürüggyel űzhetnél
véghezviszed wcben? xénám Yardokra Zongorával Zsebelsz!

cím

Kérlek hagyd, hogy beléd feledkezzek
Kérlek hagyd, hogy szemem csukva
tartva mindent, mindent elfeledjek.
És itt álljak én veled, semmiről sem tudva.

Kérlek hagyd, hogy belássak magamba
S belássam, te vagy, aki gondjaimat
elássa, te vagy, aki látja ilyenkor
ki vagyok, miközben ajkam csókolgat.

Kérlek, hagyd, titkon hagy essek beléd
S más élvezetet ne keressek
Te vagy a ki nem fogyó tinta tollamba
Te vagy a színek kavalkádja kis világomba


nincs címe

szívverést imitálsz itt bent
közben csak pusztítasz.
nem számít, vágyom végem
bár nem ez a vigasz.

szemem lecsukódni készül
önkéntelenül is álmodom
nem találok gondokat
életem végre átlátom.

hideg borogatás vagy,
egy tüzes szabja homlokomba vágva
egy vidám fájdalom
szakadó esőben a séta.

hova kerültem, mondd...

Jó reggelt, Hold! -- ∞

II. 
Hold? Te miért vagy még fel?
Miért kínzol, miért fájsz, nem bennem
De messze, idegenbe, ahol talán
Más is lát téged, s benned engem.
Így lett reggel 8-ból végtelen
Mert az óra nem váltott, míg írtam
Hogy higgy nekem, nem kérem

Nézd itt a tollal ontom a vérem a papírra
Egy részem átvált regényre, vagy versre...
aligha. Úgy tűnik, e körforgást újrakezdtem
Úgy tűnik, e körforgást újrakezdtem.

Nem kellett volna felrúgni a nyolcast
-- Te miért vagy még fel?
kérdezem a Holdat...

I.
Jó reggelt, Hold. Jó reggelt, álmatlanság
Jó reggelt, reggel 8 óra!
Jó reggelt, végre vége az estének
Ami hasonlított egy döntött nyolcasra.

Horgonyt vetett elmém,
Ébren vagyok először
Másodjára könnyebb
Mert a felkelés előtör.

Miért néz rám még mindig?
Félig kivert szemével odafentről
Míg én megyek, sietek
El a világ végéről?

Vissza, talán megtalálom 'miért jöttem
Vissza... miért jöttem vissza?
Az elmém nem kapja meg amit akart
Szavak jelentéssel ürességet adnak
inkább, minthogy értelemmel töltenének fel...





nem számít

Nincs szebb dolog, ahogy az óceánok, tengerek
Nem akarják abbahagyni a partok csókolgatását
Nem számít, hányszor szólt már rájuk a Hold...

Nincs szebb dolog, mint egy test, mint épület,
vészkijáratok nélkül. Te pedig benn égsz
Nem számít semmi, a lényeg hogy bennem!