Üdvözöljük -

Felkészülés, kilövés
egy másik helyre,
ahol nincs fény.

Ott a város a forrás,
Itt mindenki kortárs,
Itt a tüdőszűrő lépcsőjén
Töltik a cigit.
A szlengeket légcsövükön
fújják a tinik

Itt mindenki haver,
Itt a másik keze
úgy vár,
hogy nem bánt,
csak segít vele.

Álom rohadás -
Álló rohanás ezért
a való fogad ás
egy lyukat a fejedben
Ezért lehetsz tehetetlen

Semmi másért.
Semmi másért.

Senki már sírt
Senki másol,
Mert nincs kinek
Itt te vagy, egymagad!

Itt idegen nyelven nem
beszélsz, mert nincs
rá szükséged.
Itt csak legendákból
sem ismerik az
ügyvédeket.

Üdv néked,
Látom élnéd képzelet
völgyemet.



- Ugyanis ez a hely neve
A ruháid magadra varrod
ha kellene,
úgy szabódik minden ember
jelleme egyre

Nem kell hosszan számolni,
hogy rájöjj erre.

Telüret

A nap a rivaldafény:
élvezd hát.
Ne merüljön fel kételyként
Hogy mindenki lát.

Madár szárnycsapások
kavarja fel a szelet
Ne számítson mások
Mennyire takarják a teret
előtted.

Ne félj. Nincs hideg
Nincs baj míg léted nem remeg
Maradj még! Ne menj el
A nap eltűnt, most az este
szerepel.

Üres szavakat dobálva
Mégis értelemmel töltenek fel
Az út előtted kijárva
De neked ez nem kell.

Ez jó döntés: a belátás
Hogy lehetsz jobb, és más
Van új irány; indulj hát!
Ki oda merészkedik veled
az az igaz barát.

Álom az álomban ∆

Álom az álomban két kép összeszőve
Álmomban karom köréd öltve ültél ölemben
Megtettem, mire emlékeztem korábbról
Emlékeim egy térkép mögötti széfbe tettem
Felébredtem álmomból tudatom vádol
mert elfeledtem írni benne

Azt hittem már veled vagyok,
de a kép csak elmosódott
S újra valami ismerősbe csöppentem.
Tudatom most már éberen
Cselekedett volna,
életem jobb útra tereltem.

Ismét ébredés: fejem tompa
kezem közül elillant már bőröd illata
S mint a sorok után, utánad is kapkodok:
Egy félkész történet főszereplője maradok
S magam akarom ezt befejezni...

[]

Amnesztia

Tudod, esőben arcom mosnám
De nem hagylak itt egyedül.
A csend beszél hozzád, s hozzám,
Rajta semmi sem kerekedett felül.

Most elindulok. Hát így kell legyen.
Bármit teszek, mondok,
Azt állítják be ellenem,
Én bolond vagyok, s nem boldog.

Út a magányba, e padka mellett.
Jó úton járok most már
Neked kell adjak teret
S úgy döntök, üres hely mögöttem vár
Habár...
Ha volna még egy percem, helyretenném.
De nincs.
Ezért egy kilincs, amit fogok
hogyha akarsz, búcsút ints...
De ha te azt szeretnéd; szólj, s maradok.