Bár előre haladtam
Mégis egy helyben vagyok
Titkon rád bámulok
Két szék menedékéből
A földön fekve.
Néma zaj zavar
Választ várok a kérdésekre
Már visszhang sem felelne
De én naivan várok rá;
Érzelmeim valaki kölcsönvette...
Madarat látok talán?
Itt lent tehetetlenül...
Pedig Ő szemben ül
az én feleleteimmel,
Mégis elkerül.
Én miért kerültem ide?
Néma hanyatlás ez
Senki sem fél, hogy engem elveszt.
Marad a fulladás.
Mélyen önmagamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése