Sapkám az ablakon lóg
Szemben a gitáros alszik
Kocsink hangosan robog
Bár én nem hallok semmit
A kalauz valami késésről morog
100 perc végülis nem számít
Gyomrom még éppen korog
Nem fontos az otthon melege
A nap úgyis lángol bőrömön
Az álmos társak arcukat temetve
Alszanak tömött bőröndökön
Kinek lesz először elege?
Kinek lesz rágyújtani öröm?
Ne félj, nem vagyunk messzeAz út idejét nyugodtan leülöm
Teljesen magamba feledkezve
Ezegyszer a világot eltűröm
Most jó itt lenni benne
Nem törik bele körmöm
A véget nem érő erőlködésbe
Hogy mindenkinek feltűnjön;
Nem vagyok félő embere
a jövőnek, mi elém jön
az állomáson fogát hegyezve.
Nem hagyom, hogy széttörjön
Most készülök az eljövetelre
A titok zárját feltöröm
Magam fel sem ismerve --
A festményt feketével leöntöm....
Én élvezem.
A vonaton magamban kutatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése