Jön az új év, újra írok, új erővel új balbalbalbalbalblablalalbalbla új új új.
Jólenne, ha mindig újból belekezdhetnénk az életünkbe... de ilyen nincs. sajnos..? lehet hogy ez rossz nekünk... lehet hogy jó. ki tudja, hányszor és hányszor rontanánk el ugyanazt a dolgot... hányszor kezdünk bele újra, tudaton kívül, és csináljuk másképp, de ugyan úgy rosszul.
én ugyan azt az érzés kerestem. legalább egy év eltelt, és megtaláltam újra. elmondhatom, hogy boldog vagyok... és így is akarom, nagyon nagyon sokáig.
a barátaim is észrevették... nyugodtabb vagyok. mosolygok, és pozitívan állok a dolgokhoz, nem úgy mint ezelőtt fél évig... maga voltam a pesszimizmus, a reménytelenség, és a feketeség.
végre változott... megtaláltam őt...
Karácsonyra kapott egy hógömböt... két kis macival, mint ő és én, ölelték egymást a semmi közepén. egy gömbben. távol mindentől...
Egy fiú és egy lány egy gömbbe zárva
Ketten vannak, de egyként néznek a tájra
Ketten vagyunk, de szívünk egyként dobog
És elhisszük, hogy a Föld körülöttünk forog
Csak Te vagy, és Én
Kint a világvégén;
De mégis egy gömbben...
Ekkör kérlek meg: Ölelj erősebben!
Sokáig szeretném ezt az "újat". nem fogom megunni. ragaszkodni fogok hozzá, az egyszer biztos (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése