Csak állsz a peremén.
És Alattad a messzeség terül el
Kapkodsz a levegőért
Összeroppansz, e terhet nem bírod el
Lelkednek darabkáit
Melyek leestek a mélybe, a sötétbe
Ha kérhetnél akármit
azt kérnéd, lentről emelkedjék az égbe
Csak kapkodnál utánuk
Újra összeraknád, hogy felkelj, s élj
De előtted ott a lyuk
Ahova egyszer beestél, de visszatértél
Csak állsz a peremén
És alattad a messzeség terül el
Te kihúzod magad;
A múlt fájdalma senkinek sem kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése