Ne menj vissza.


Miért szeretnél visszatekerés gombot az életedhez? Honnan tudod, hogy ami most kialakult az nem a véglet? 

Én hiszek a sorsban... elmeséljem?

Sokféle kezdet van, sok módja annak, hogy belevágj valamibe, de végül az összes szál egybefonódik, és ugyan az a csomó vet véget a zsinórnak.

"... Rossz napja volt a srácnak. Nem láttam még sírni, és szótlanul jött velünk az utcán. Sosem láttam ilyennek, mindig mesélt, hülyéskedett, de most, lehajtott fejjel kullogott mögöttünk. Akárhányszor rákérdeztünk a problémájára, azt felelte, majd elmondja. Megpróbáltam a legelrejtettebb utcákon át elérni a kedvenc kocsmánkat. Beültünk, és az első sör mellett sem beszélt.
Kijártunk néha-néha, sétáltunk, 5 percre talán. [...]
Egyszer kint álltunk, és mivel végre szóra fakadt, csak csendben hallgattam. Hitegettem, mondtam neki, mindig van lejjebb, de ő bizonygatta, hogy sosem lesz jobb, és sosem volt ennyire rosszul... Ekkor történt, hogy a sors keze változtatott a felfogásmódján (tulajdonképpen innentől hiszek a sorsban erősebben!). 
Megjelent egy ápolatlan, koszos öltözékű, részeges idősödő úr, és a két lábán alig tudott megállni. (az alkoholszagról ne is beszéljünk) Miután a barátommal kicsit erőszakos hangon beszélt, láttam rajta (nevezzük T nek a barátomat!) tehát láttam T-n, hogy kicsit agresszív formát vesz fel. Más bellás, és már ezredjére kérte, más hangnemben hogy menjen el az ember. 
Ekkor történt, az, ami bizonyítja azt, amiben hiszek. 
Az ember a problémáiról kezdett el beszélni. Emlékszem a hangjára, az arcára, a mozdulataira, ahogy mondja: "Nekem is van problémám... Érdekel?" Persze nemet mondtunk. Láttam T-n, hogy megenyhül, és érdeklődően hallgatja a szavait... Nem volt hosszú beszélgetés, de ez alatt az 5 perc alatt T barátom rájött arra, amit mondtam, hogy mindig van lejjebb, és felfogta, hogy milyen jó helyzete is van a világban. Aznap, és az este folyamán csak mosolyogni láttam, és újra olyan volt, mint máskor, pedig 30 perccel előtte még abban a tudatban volt, hogy sosem lesz a régi...[...]"

Mindenkinek sorsa van, szabad akarat még gondolat formájában is  nehezen van a földön!

2 megjegyzés:

  1. Csak annyitcszeretnék, hogy állítsd meg az időmet. Csak addig amíg kipihenem magam, és lebonthassam a falam. Vagy csak írj még.

    VálaszTörlés
  2. építsd fel, mutasd magad erősnek, és csak annak bontsd le, aki számít.

    VálaszTörlés